Milyen győzelmeidre vagy büszke 2008-ban?

Pont egy évvel ezelőtt, az NSZF blog-ban azt a kérdést tettem fel az olvasóimnak, hogy

"Milyen győzelmeidre vagy büszke 2007-ben?"

és kértem az olvasókat, hogy az általam leírt rövid és könnyen alkalmazható technika alapján írják össze a 2008-as évre tervezett GYŐZELMEIKET.

Nos, természetesen én is megcsináltam egy éve, 2008 januárjában magam házi feladatát.

Sőt, idén január 1-jén a következőket csináltam:

  1. Fogtam egy A4-es papírt és összeírtam, hogy így visszagondolva az elmúlt 2008-as évre milyen eredményeimre, más néven győzelmeimre vagyok büszke. Jó érzés volt végigmenni gondolatban az egész éven. Újra átélni a kellemes és szép illetve a kevésbé örömteli eseményeket. Összességében összeírtam a 20 győzelmemet, amelyet
  2. Összehasonlítottam a 2008. január elején írt Győzelem-terv listámmal. A legszembetűnőbb az volt, hogy bár nagyon sok helyen (13 a 20-ból) átfedés volt, de egészen más eredményeimet értékelem győzelemnek, mint egy évvel korábban terveztem. Olyanokat, amelyekre egy éve nem is gondoltam, nem is mertem álmodni róluk... Azonban a végeredménnyel messze nagyon elégedett vagyok!
  3. Majd fogtam az A4-es papírt és a hátuljára neki álltam összeírni az idei, 2009-re tervezett győzelmeimet. Ez aztán egy igazán nagyon kreatív évkezdetnek sikerült, ami hitem szerint megalapozza az egész idei üzleti évre tervezett programjaink sikerességét.
A fenti gondolataimat azért osztottam meg Veled, hogy bemutassam és a saját példámmal alátámasszam mennyire működik ezt a módszer.

Számodra is itt a lehetőség, hogy győzelmeidet 2009-re megtervezd!

A tavalyi blog-bejegyzésemből idemásolom Neked a módszert.

Kérlek, vedd kezedbe a 2009-es Győzelmeidet, hogy egy év múlva 2010 janurájában öröm, büszkeség és megelégedettségtöltsön el Téged!

Tehát a módszer a következő:

  • Teremts magadnak min. 1-1,5 óra zavarás mentes környezetet! Se család, se mobil, se internet, senki és semmi csak magad.
  • Vegyél elő A4-es fehér lapokat, színes tollakat és kihúzót! A Mindstorming módszert javasolom Neked. Az abból áll, hogy az A4-es üres lapot álló formátumban elhelyezed az asztalodon (nekem egy fotelben ülve, térdemen egy nagy kemény fedelű dossziéval jobb ihletés jön…) és a lap tetejére felírod a következő kérdést: Milyen Győzelmeimre vagyok büszke 2008-ben?
  • És elkezded kiírni magadból, és meg sem állsz, míg a 20 darabot le nem írod a papírra. Az első 5-7 még elég könnyen fog menni, a következő 10 már nehéz lesz, de az utolsó 2-3 lesz a legnehezebb.
  • Kérlek, ne add fel, hidd el olyan fantasztikus élményben lesz részed, amiért megéri ez a kis agytorna. Mi lesz a Mindstoring eredménye számodra? Büszkeség, önbizalom, hit magadban, tetterő és hihetetlenül megelégedett leszel magaddal, melyet kérlek raktározz el magadban.
  • Légy BÜSZKE magadra!
  • Feltöltekezve e pozitív és energizáló élménnyel, kérlek azonnal állj neki és írdd össze ugyan ezzel a Mindstorming módszerrel, hogy 2009-ban milyen győzelmeket kívánsz elérni illetve megvalósítani. Azaz, ha idén karácsonykor elvégzed ugyanezt a gyakorlatot, akkor milyen eredményedre és teljesítményedre kívánsz büszke lenne?
  • A 2009-ra így kitűzött céljaidat rakd prioritási sorrendbe és kezdj el dolgozni azonnal a megvalósításukon.

Hajrá, teremtsd meg magadnak ezt a 1-1,5 órát! Hidd el megéri.

Brian Tracy szerint, csak az a tény, hogy leírod céljaidat, önmagában 1000 %-kal megnöveli a megvalósulásuk esélyét!

Bőségben gazdag 2008-as évet kívánok Neked és szeretteidnek.

Attila

Hozzászólások

  1. 2009, január 6 - 09:19

    Dienes Tibor (nem ellenőrzött)

    Aki győzelemről beszél, az előbb utóbb harcolni fog, és vagy ő sérül, vagy őt sértik meg. Ráadásul szerez egy csomó ellenséget. Az én célom nem a győzelem, hanem a nyugodt boldog élet. Na ez az amit nem lehet harcban/versenyben megszerezni.

  2. 2009, január 7 - 09:27

    Péter (nem ellenőrzött)

    Kedves Tibor!
    Amit ír, az azt tüktözi, hogy Ön egy nagyon értékes ember, aki nem akar másokat sérteni, és ebben a rohanó világban is békésen keresi a maga boldogságát. A harc, a verseny, és a győzelem azonban szubjektív fogalmak, mindenkinek mást jelentenek. A harc és a verseny szerintem nem feltétlenül jelent rosszat, a felhasznált eszközök tehetik rosszá. Például amikor reggel megharcolunk önmagunkkal, hogy felkeljünk, vagy amikor egy gyermek megküzd a történelemkönyv soraial, vagy amikor harcolunk az időjárással és melegebben öltözünk, az fontos, előnyös harc, és remélhetőleg győzelemhez vezet. Pozitívnak tartom a sportolók tiszta versengését, akik hosszasan edzik magukat, hogy elsőként érjenek a célba, és ezzel nem bántanak senkit, sőt, motiválják a második helyezetet, hogy még egészségesebben és fittebben tartsa testét és lelkét (persze ezt a versenyt is el lehet vinni negatív irányba).
    Az Ön győzelme szerintem a nyugodt, boldog élet, és ez nagyon szép, tiszta szívből kívánom Önnek, hogy ne kelljen ezért harcolnia. Azt azonban ne felejtsük el, hogy Ön már sok hrcot megvívott ezért. Verseny volt a fogantatásért, megharcolt a születésnél, versenyzett párjáért férfitársainkal, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
    Szerintem a harc és a verseny elengedhetetlen, és az ember teheti jóvá, vagy rosszá, ahogy a késsel is lehet éltető kenyeret szelni, de lehet gyilkos eszköz is. Az emberen múlik, hogy mi lesz. Az Ön leveléből azt olvastam ki, hogy Ön pozítivan fog bánni ezekkel, és Ön értékes ember. Gratulálok!
    További szép napot!
    Péter

  3. 2009, január 7 - 09:56

    Dienes Tibor (nem ellenőrzött)

    A harc az mindig rosszat jelent, mert mások legyőzésére irányul, definiciója szerint. A verseny is irányulhat erre - ekkor rossz - de lehet más is, ahol csak arra irányul, hogy viszonyítsam magamat másokhoz: pl. piaci verseny, udvarlás. Ebben az esetben viszont nem győzelemről beszélünk, hanem sikerről.
    Nagyon keveset harcoltam, akkor is leginkább betegségekkel szemben - struggle for life. Egyébként a meggyőzés az eszközöm, ugyanúgy magammal mint másokkal szemben: megmutatni, hogy megéri. Aztán döntsön a józan ész. De ha valaki harcba fog, akkor lesz ellensége is, akár a nőért, akár az első helyért küzd. És akkor oda a nyugalom: marad a stressz, az állandó készenlét, az üldözési mánia, a féltékenység, az irigység. Ez áll minden győzelem mögött:-)

  4. 2009, január 5 - 17:30

    Dr. Farkas Anikó (nem ellenőrzött)

    Kedves Attila!

    Egy, de igen fontos győzelmemnek tevékeny részese vagy/voltál, s ezt most azzal hálálom meg, hogy a blogban bővebben írok Rólad.
    Hálásan köszönöm a sorsnak, hogy megismerhettelek, igyekszem továbbra is méltó lenni barátságodra!
    Köszönöm!

  5. 2009, január 5 - 17:42

    Pongor-Juhász Attila

    Anikó!

    Tied az érdem. Ismered a mondást:

    "Mikor a tanítvány készen áll, a mester megjelenik..."

    Sok szeretettel,

    Attila

  6. 2009, január 5 - 15:45

    Bányai Gyöngyi (nem ellenőrzött)

    Köszönöm ezt a bejegyzést. Nagyon jónak tűnik a módszer. Meg fogom csinálni. Még ma. A legnagyobb győzelmemet azért hadd írjam le ide is. Ez pedig a könyvem. :)
    Boldog új évet kívánok sok győzelemmel!

  7. 2009, január 5 - 17:41

    Pongor-Juhász Attila

    Gratulálok, megnéztem az oldalat, majd egyszer kíváncsi leszek a könyvre is.

    Attila

  8. 2009, január 5 - 19:44

    Bányai Gyöngyi (nem ellenőrzött)

    Kedves Attila, köszönöm a figyelmedet. Remélem, egyszer tényleg találkozol majd a könyvemmel. Fel is írom az elérendő győzelmek közé. :)

  9. 2009, január 5 - 15:43

    Netuddmegki (nem ellenőrzött)

    Mivel nem harcoltam az elmúlt évben, nem is versenyeztem, nem is győzhettem.
    Nem is értem mi az a győzelem? Magamat nem győzhetem le, másokat meg nem akarok.

  10. 2009, január 6 - 06:36

    Bányai Gyöngyi (nem ellenőrzött)

    Talán mindenki máshogy van ezzel, de nálam ez úgy van, hogy tényleg vannak győzelmeim, hála Istennek. Csak eddig nem használtam rájuk ezt a szót, pedig találó. Igaz, nem versenyzek más emberekkel, és nem is önmagamat győzöm le, hanem a bennem (és szerintem egyébként minden emberben) lakó lehúzó erőt, kényelmességet, félelmeket. Mert ezek legyőzése kell ahhoz, hogy megtegyem mindazt, amivel – legjobb szándékom szerint – az embertársaim és önmagam javát szolgálom. Tudod Te, hogy hány félelmet és kényelmességre csábító lehúzó erőt kell például ahhoz legyőzni, hányszor kell kikecmeregni a kifogások völgyéből, hogy az ember megírjon és kiadjon egy könyvet? Egyébként érdemes megtudni (ezt vagy valami hasonlót). :)

  11. 2009, január 6 - 09:35

    Netuddmegki (nem ellenőrzött)

    Írtam már könyvet többet is. Mivel bennem volt a téma, ismertem, ezért aztán leültem megírtam, elvittem a kiadónak, vitatkoztunk egy csomót, aztán kiadták. Még el is adták. Nem volt visszahúzó erő, mert könnyű volt a dolog.
    De ha te így álltál neki a könyved írásának, akkor miből gondolod, hogy megfogadják az emberek amit írsz, és megváltoztatják a gondolkodásmódjukat, hogy lefogyjanak. Amikor a fogyókúra nem arról szól, hogy le akarok fogyni, hanem arról, hogy jó kis játék, amivel telnek a napok, lehet róla dumcsizni, költeni rá.
    Na ezért veszik a fogyis cuccokat a népek és lesz Neked nehéz dolgod.
    Amikor lefogytam, akkor - 14 évesen - elhatároztam, hogy elég a csúfolásból, lefogyok. Egy nyár elég volt. Azóta se híztam vissza, mert ha elkezdtem hízni, akkor az első pillanatban lecsökkentettem az evést. A párom is minden hókuszpókusz nélkül fogyott le tartósan, mert akarta.
    Úgyhogy itt az én fogyiskönyvem:
    Ha le akarsz fogyni. akkor:
    1. Akard, mindenekfelett
    2. Nagyon keveset egyél
    3. Mozogj többet:-))

  12. 2009, január 5 - 19:58

    Gábor (nem ellenőrzött)

    Kedves Netuddmegki!
    Nagyon tetszett ez a bejegyzés, de az itt bejegyzést írók többsége nem fogja megérteni. Mivel ők az életükért küzdenek és harcolnak. Egyszer majd ők is megtudják, hogy az élet nem küzdés.
    Gábor

  13. 2009, január 5 - 23:40

    HGyöngyi (nem ellenőrzött)

    "Okos, aki érti az embereket;

    aki önmagát érti: ihletett.

    Hatalmas, aki másokat legyõz;

    aki önmagát legyõzi: erõs.

    Aki törekszik: nincs híján akaratnak;

    aki megelégszik: gazdag.

    Aki nem veszti természetét: hosszúéletű;

    aki nem veszti emlékezetét: örökéletű."

    (Weöres S. fordítása)

    Ha még Lao-ce is beszél győzelemről..., talán nekünk sem árt meg :)

  14. 2009, január 6 - 10:32

    Gábor (nem ellenőrzött)

    Kedves Gyöngyi!
    Látszik, hogy nem értetted meg netuddmegki üzenetét. (ezért válaszoltál):-)
    A magyar és a nemzetközi irodalomból is mindkét fél rengeteg idézetet tudna felsorolni, ezért én nem idézem egyik felet sem.
    Kívánom, hogy egyszer megértsd miről szólt az üzenet, és miért tetszett meg annyira, hogy még gratuláltam is hozzá.
    (aki válaszol az én üzenetemre az mind nem érti ezt az egész küzdés nem küzdés, gyózelem, vereség stb. témát)
    Gábor

  15. 2009, január 6 - 10:55

    HGyöngyi (nem ellenőrzött)

    Rendben, nem értem, mert válaszolok :-) De azért annyit szabad írnom: köszönöm az oktatást. Talán majd egyszer elérek én is oda, ahol Ti álltok. Ha valóban oda kell érnem :)

Hozzászólások

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
Ellenőrző mező
A következő ellenőrző kérdés azért szükséges, hogy elkerüljük a spam-robotok bejegyzéseit. Kérlek, töltsd ki a mezőt.
12 + 1 =
Add össze a fenti két számot, és írd a beviteli mezőbe. pl.: 1+3=4