„Apa, ez passzív jövedelem?” – kérdezte tőlem tegnap este Simon fiam…

Avagy Te milyen vállalkozó példát mutatsz a gyerekednek?

12 éves Simon fiam most fejezte be az 5. osztályt. A félévi eredményhez képest javított, de még nem érte az évvégére kitűzött célokat.

Így a „Star Wars” tábor helyett, amelyhez a feltétel a matek 4-es volt, velem töltött egy hetet, mint vállalkozó-kisinas.

Ez alatt az egy hét alatt, míg a testvérei a nagyinál Balaton gumicsizmában és esőköpenyben „nyaraltak”, míg az osztálytársai az „Star Wars” táborban fénykardokkal számháborúztak, addig Ő

  • vállalkozói alapokat tanult
  • napi 2-3 üzleti tárgyalásra jött velem, ahol mint üzlettársamat mutattam be
  • jött velem bankba, a könyvelőmhöz és az ügyvédemhez is ügyintézni
  • részt vett velem a heti BNI találkozón, ahol bevállalta, hogy egy év múlva majd hangosan bemutatkozik…:)
  • részt vett üzleti reggeliken és ebédeken
  • együtt elemeztük az adott tárgyalópartner üzleti és profitmodelljét,
  • és
  • napi 45 percben matek feladatokat oldott meg. (oké, volt benne egy mozi is, és foci vébé is…:))

Számomra az volt a legfontosabb, hogy láthatott engem a mindennapjaimban, mesélhettem őneki a szenvedélyemről,megismerhette belülről, hogy milyen a vállalkozói élet.

Több tárgyalópartnerünkkel megegyeztünk abban, hogy ha mi az Ő azaz 12 éves korában kezdhettük volna apáinktól tanulni a bizniszt…mennyire más lenne a mai életünk és az eredményeink…

DE, az az idő elmúlt, mi most magunkra számíthatunk és gyerekes dolog szüleinkre mutogatni! Azonban a gyerekeinknek már mi megtaníthatjuk mindazokat a vállalkozói alapokat, tapasztalatainkat, amelyekért a tanulópénzt már mi megfizettük/megfizetjük és fogjuk megfizetni.

Kérlek, oszd meg velünk gondolataidat ezzel a témával kapcsolatban, hogy Te milyen vállalkozói példát akarsz mutatni a gyerekeidnek!

A Te üzleti sikeredért!
Attila

Ui: majd’ elfelejtettem az „Apa, ez passzív jövedelem?” – kérdezte tőlem tegnap este Simon fiam…kérdésre a választ. Nos, nem csak tárgyalásokra jött velem és matekozott mindennap, hanem nagy büszkeséggel adtam Simonnak egy példányt Bob Proctor „Nem a pénz boldogít” című könyvéből. Amelyben Bob többek között arról tanít, hogy hogyan gondolkodnak az igazi milliomosok. Az egyik fő témája a folyamatos passzív jövedelemteremtés. A 12 éves tinédzsert is érdekli ez a téma, és nagyon sok kérdése volt ezzel kapcsolatban. Arra igyekeztem felnyitni a szemét, hogyan vegyen észre egy passzív jövedelemforrást. Nos, tegnap már Ő is a nagymamánál volt, akitől kapott 2000 forintot zsebpénzre. S ez adta az apropót, hogy megkérdezze tőlem:
„Apa, ez passzív jövedelem?”

Szerinted? :)

Amennyiben Te is akarsz gyermekednek ajándékozni egy Bob Proctor "Nem a pénz boldogít, avagy hogyan gondolkodnak az igazi milliomosok” könyvet nyári olvasmánynak, kérlek, klikkelj az alábbi linkre!

www.pongorkiado.hu/

Hozzászólások

Szia Attila! Sokat gondoltam

Szia Attila!

Sokat gondoltam Rád, - mert ismertem a tervedet Simivel - hogy hogyan telnek a napjaitok.
Csodálatos, amit Siminek megmutattál. Neked is sok örömet jelenthetett. Szívből gratulálok.

A 13 éves Kinga unokám éppen ma kért fel "pénzügyi tanácsadójának", hogy mit csináljon a 40 ezer Ft-tal, amit az országos zongoraversenyen elért kiemelt első helyezéséért kapott. Töröm a fejemet, szombatra ígértem neki választ.

Ki mit tanácsolna?

A nyerő választ egy nyolc darabból álló ólomkatona sorozattal jutalmazom. Ezeket az ólomkatonákat 30 évvel ezelőtt a gyerekeim készítették. Nagyon jól jövedelmezett annak idején kézműves vásárokon.

Szeretettel
Iván

befektetés

Üdvözlöm Iván!

Én saját példám alapján a következőt javaslom:
-20%-ot üzleti könyvre fordítani(Napoleon H; Szun-ce,Tonk E)
-20%-ot tegyen el, mintha nem is lenne
-50%-ot adjon kölcsön üzleti célra valamelyik vállalkozó családtagnak, aki vállalja a hozam kifizetését, mértékében meg kell állapodni, fizetés szabályaiban, természetesen kétoldalúan, de azért nyomás alatt kell tartani,hogy érezze a kockázatot és tanuljon meg dönteni.A szabályokat mindkét fél tartsa be.
-10%-ot adományozzon jótékony célra lehetőleg gyerekeknek.
A hatás megdöbbentő volt, a lányom kedvet kapott az üzlethez, és hitelpénzeket szerzett az üzlethez, amin Ő is keresni tudott, természetesen kis tételekről van szó,de a cél kíváló.

Remélem segítettem.

Üdvözlettel:Kutasi Szabolcs

apa ez passzív jövedelem

Szerintem abban kell erősíteni méginkább a gyereket amiben amúgy is ok. Én azt mondtam a gyerekemnek, hogy angolból, és tesiből legyen ötös, mert aakor az egész világon eladja magát, és egészséges legyen. Ha van hite mindegy hogy mit csinál el kell adnia magát.
Ezt mond meg Siminek.
Üdv Szabi

a

Szia Attila!

Nagyon jó, hogy 12 évesen kezded neki megmutatni az életedet, később már nehezebb lesz, mert más érdekli, valamint "van ő már olyan okos, hogy mindent tudjon a világról" való hozzáállással közelít, ami nem ad egy tudást befogadó megközelítést.

Szükséges hogy a gyerekeink megtapasztalják, hogyan termelődik az a "passzív jövedelem" amit rájuk költünk.

Üdv. CzKaresz

Ez piszokság!

...hogy a gyerek azt kapta büntetésül, ami nekünk jutalomként se jár! Minden titkodat megismerheti! (Nagyon helyes!) Madj számolj be, mennyire tetszett neki a képzés a nyár végén, és hogy az iskolában mikor elmesélte, hogyan néztek rá (remélem fel)! Szerintem jó sztori lehet!

A nagyitól kapott pénz nem passzív jövedelem, legfeljebb ha rendszeres (periodikus) ;-)

Szia Attila! Nagyon jó

Szia Attila!

Nagyon jó ötletet adtál, hiszen valóban - egy 12-13 éves ifjú legény vagy leányzó már alkalmas arra, hogy velünk töltse a napot, és belekóstoljon a felnőtt élet izgalmas történéseibe.

Azt hiszem a példa, amit én mutatok a gyerekeimnek leginkább az, hogy a munka (ami az én esetemben egyben a vállalkozás is) - öröm. Mindig is azt látták tőlem, hogy csak olyasmivel foglalkozom, amiben kiteljesedhetek, ami annyira érdekel, hogy észre sem veszem, napi hány órát töltök el vele.

Tegnap délelőtt - hátamon a laptopot rejtő hátizsákkal - épp bezártam a lakásom ajtaját, amikor a szomszéd néni rám köszönt:
- Dolgozni mész? - kérdezte.
- Igen! - válaszoltam széles mosollyal, mert már alig vártam kolléganőmmel a megbeszélést. A néni arcáról azonban azonnal lehervadt a mosoly, szomorúan megcsóválta a fejét, és így mormogott:
- Az a fránya munka ...

Szerencsésnek tartom magam, mert úgy érzem, mindezidáig sikerült tartanom magam nagyapám mondásához: "Tevékenykedni kell, csak vigyázz, munkává ne fajuljék!"

Szia Kriszta, Nagyon igaz,

Szia Kriszta,

Nagyon igaz, amit írtál.
Szóval hajrá Fanninak és Daninak!

szeretettel,

Attila

Érdekelne, hogy mit

Érdekelne, hogy mit válaszoltál rá.

Érdekelne...

..., hogy mit válaszoltál rá!

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
Ellenőrző mező
A következő ellenőrző kérdés azért szükséges, hogy elkerüljük a spam-robotok bejegyzéseit. Kérlek, töltsd ki a mezőt.
9 + 10 =
Add össze a fenti két számot, és írd a beviteli mezőbe. pl.: 1+3=4